Az izraeli Tavort 1995-ben kezde el fejleszteni az akkor még Israeli Military Indsutries (ma már Israeli Weapon Industries) néven szereplő, időközben privatizált cég. A feladat az volt, hogy egy maximálisan megbízható, tartós, egyszerűen kezelhető és karbantartható fegyvert alkossanak. A Tavor 2001-ben állt szolgálatba és azóta is remekül teljesít. Nézzük, mit sikerült ebből átörökíteni az S&T explorer változatába...
- Bullpup konfiguráció
- ABS test
- Átszerelhető bal és jobbkezes használatra (felhúzókar, tűzváltó, hüvelykivető)
- Gyors rugócsere, egyedi fém gearbox, 350 FPS
- Működő bolt catch, ami rugó fesztelenítő is egyben
- Beépített flip-up irányzékok
- IWI márkajelzések, sorozatszám
- standard acélköpenyes, tekerős high-cap tár
Az explorer titulus a sportline kategóriát jelzi, de van a fegyvernek egy "professional" változata is, ami lényegében a testnél felhasznált műanyag erősségében tér el a sportline-tól.
Az első benyomásom az volt, hogy sokkal vékonyabb, mint bármely bullpup, amit a kezemben fogtam, vagy amire számítottam. És ezt pozitív értelemben mondom, gondolva itt az ergonómiára. A műanyag nyikorog picit, amit például úgy lehet orvosolni, hogy ahol műanyag műanyaggal érintkezik, kenünk egy kis teflonzsírt. Nagyon vékony réteg kell csak, mert különben megfogja a koszt.
A külső nem 100% egyezik a real steel változattal, hiszen ez az ARES Tavorjának koppintása és már az sem volt 1:1 másolat. Nem kell komoly eltérésekre gondolni, csupán olyan apróságok, mint pár extra csavar a testen, az oldalán lévő szellőzőnyílások picit nagyobbak és nem teljesen hűen lettek megmunkálva a csapok. A legtöbb játékosnak/gyűjtőnek fel sem tűnik az ilyesmi, de ha valaki maximalista, most már ezt is tudja.
Éppen hogy lemaradt a képről a pluszos ABS lángrejtő, amit egy alumínium külső cső követ. Az előagy aljában helyezhetjük el a 8.4-es akkut, de kis ügyeskedéssel egy 9.6-ost is rá lehet bírni a bent maradásra. A különféle méretű li-pokról nem is beszélve. Van egy aprócska mozgása az előagy alsó markolatának, amit csak a lapos bal oldali gomb tart, ezért nem árt valamit, akár szivacsot odaragasztani előre, ahol a képen a duct tape van. Sokkal jobb érzés így kézbe venni és forgatni a fegyvert. Az a lyuk ott alul középen a külön megvásárolható sín rögzítése végett lett gyárilag kialakítva.
Lecsavarozható, lecserélhető 1913-as picatinny sín ABS-ből és hátsó flip...out irányzék. Nincs itt semmi látnivaló, kérem haladjanak tovább.
A beépített irányzékok, ABS-ből. Az első eltávolítható, a hátsó nem, de egy flat top sín beszerzésével lecserélhető. Egyébként nem lötyögnek, feszesen a helyükre kattannak és maguktól biztos, hogy nem fognak elfeküdni.
A tárfészek. Minden Marui stílusú AR15 tárat megevett, amivel tömtem, de oldalirányba van egy kis lötyögésük a táraknak. A tárakasztó is hibátlanul működik. Fent jobbra a sarokban a zárkioldó / rugó fesztelenítő gomb. A lenti képen látszik még a gearbox stabilságát biztosító két csavar is.
A Tavor úgy lett megtervezve, hogy a mutató ujjal oldhatjuk ki a tárat a hüvelykujjal pedig a zárakasztót üzemeltethetjük.
Elérve a karabély hátulját, az ok, amiért többe kerül a fegyver vele, mint nélküle. Hivatalos IWI markingok és sorozatszám. Itt láthatunk még egy QD szíjakasztónak tűnő lyukat is, de valójában csak egy utánzat, ami inkább a test összetartásáért és a gearbox további stabilizálásáért felelős.
A túloldal. Hátul akasztott zár, hüvelykivető nyílás, gearbox, hop-up kamra a fogaskerekes fajtából, ismétlés a tudás anyja. Szép kontrasztos.
A fönti hátsó csap eltávolításával nyithatjuk le a gearbox hátulját, ami szintén ABS. Meg kell jegyeznem, szinte az összes csap igencsak feszesen kapaszkodik a testbe, van, amelyiket ki kellett kalapálni a helyéről.
A fegyver egyik legjobb tulajdonsága: gyorsan cserélhető rugó. Nem férsz be egy játékra, mert túl nagyot lő a puskád? Nem probléma, csak legyen nálad egy gyengébb rugó is.
Az egyik legnagyobb kritika ezzel a fegyverrel kapcsolatban az, hogy túlságosan műanyag hatást kelt. Nos ez attól függ, hogy mivel hasonlítjuk össze. A prémium kategóriás szénszálas, üvegszálas, nylon fiber cuccokhoz képes valóban, de gondoljuk csak bele, hogy a Tokyo Marui egészen a mai napig ABS-t használ, mégis mennyien esküdöznek rá.
Ez a sportline kategória velejárója, a tokozás nem prémium, de véleményem szerint egyáltalán nem olyan vészes. Az eltávolítható csavarok mindegyike beolvasztott, vagy ragasztott rézmenetbe csavarodik bele és nem a puszta műanyagba.
A sportline kategória másik velejárója az alumínium külső cső és henger, csak itt mondjuk Classic Army kékjével ellentétben minden piros. Megfigyelhető a kábelezés hossza is, ami a fegyver belsejében nyúlik végig.
A pisztolymarkolat alja lecsavarozható, belül üreges, de fölül nem zárt, így tárolásra nem alkalmas.
Ami fém:
- külső cső, csapok, csavarok, felhúzókar rúdja, elsütőbillentyű, tűzváltó kar, az elsütőszerkezet és tűzváltó részei, zárimitáció, gearbox
Egyébiránt a length of pull körülbelül egy teljesen hátrahúzott mil-spec Colt M4 "waffle" válltámasz, plusz nyolc centi.
Ahogy az a bullpupoknál lenni szokott, az elsütőbillentyűt hosszú úton jár, de egy elé beragasztott műanyagdarabbal meg lehet rövidíteni. A húzóereje egyébként számomra optimális volt (airsoftban ez ritkán gond) és szerintem a jobbak közé tartozik, mint a UAR-nál, vagy a FAMAS-nál, ahol egy tengelyen fordul el az elsütőbillentyű hátracsúszás helyett.
Azért itt lehet látni, hogy az S&T átgondolta az ABS verziót és kielégítően vastag falat kapott a Tavor ahol az igazán számít.
A külső cső négy csavarral rögzül egy ABS szendvicsbe, a szendvics alapja pedig még két csavarral rögzül a testbe. Semmi lötyögés. A külső cső tulajdonképpen free float, nem mintha sokat számítana. Gázvisszavezető imitáció nincs.
A Marui stílusú hop-up kamra jól állítható, nem lötyögnek a fogaskerekek. V vágás a hop-up gumi dudorán, lejjebb meg a belső alumínium cső kidolgozottsága. Jobbnak tűnik a Classic Army sportos vonalánál.
Mint korábban írtam, az S&T Tavor egy javított ARES másolat és ez a javítás/fejlesztés például abban mutatkozik meg, hogy ennek a Tavornak már nincs egybegyógyítva a hop-up kamrája a gearboxszal, ami igencsak megkönnyíti a szerelhetőségét. Az első explorer verziókban - ahogy az ARES-ben - műanyagból volt a gearbox ház, de rájöttek, hogy azt talán mégsem kéne erőltetni.
Noha más AEG-ek megvannak nélküle is, mégis dicséretes, hogy van rugó fesztelenítő. A fönti képen a motorhoz közelebb eső kar.
A gearbox sajnos nem rádiuszolt, de még a professional verziónál sem az. Nem tűnik rossznak. Nem is mondható vékonynak sem és nem is annyira márványos, mint a CA sportline gearboxok.
Csúszka és karok mindkét oldalon, nomeg a fémrudak. Ezeket a rudakat is kritizálják, de ha netán törés következne be, sokkal egyszerűbb lesz cserélni, mint például a spéci hajlítású P90, F2000, vagy akár az APS UAR elsütőszerkezetének rúdjait. A baloldali kar felső részébe akad bele a zárutánzat, ami nem lötyög és hangosan csattan előre, ha már nincs rá szükség a hop-up beállítása után.
Trutyiból jutott mindenhova, a fogaskerekekre és a falakra is.
Fapados belső, mikrokapcsolóval. A hézagolás tűrhető, csak a bevel kerék csúszkált picit. A tömítés csak közepes volt és mindig görcsbe rándult az arcom jobb fele, ha spur kerék fölött húzódó vezetékekre tévedt a szemem. A gearbox szerelése, összerakása nehézkesnek tűnhet, de a motor a helyén marad és ha eltávolítjuk a rugót (miért ne tennénk), akkor nincs ami széttolja belülről az egész szerkezetet. Csak a visszapörgésgátlóra kell figyelni, meg a vezetékeket a helyükön tartani.
A végére marad az ár, amiről csak azt tudom mondani, hogy hatvanezer forintokért ne vegyétek meg. Én bírom a bullpupokat is és a Tavort is és igaz, hogy egyedi kinézete van és nem sokkal találkozni és van rajta mindenféle hivatalos jelzés, de ezért a pénzért már kaptok egy jól bevált acéltokos AK-t. Mindent egybevetve ennek az explorer verziónak szerintem 30-40 000 Ft között kéne mozognia idehaza ahhoz, hogy megérje az árát.
