2008. 01. 23.

Cyma CM.035A Kalash/Dboys AKS-74U összehasonlítás


Csak nézegetni kellett ezt a kettőt és magával is ragadott az eredeti AK47 ősi ereje. Nézzük a különbségeket, hasonlóságokat...

Eleve csípem a kompaktabb fegyvereket és ahogy elkezdtek áramlani az ACM AKS-74U replikák, úgy érett a gondolat, hogy, ha másért nem, próba kedvéért be kell gyűjtenem egyet. Érkezett először a hong-kongi Unicorn full steel verziója, majd szinte egyszerre a Kalash (Dboys) és a Cyma változata.

A Unicornt kilőttem: Drága, csúnya kivitelezéssel, festéssel, sokszor hibásan összerakva, rozsdásan és még a handguard formája sem tetszett. Ha jól emlékszem, akkor még a benne lévő gearbox is a Cymátol származik, de javítsatok ki, ha nem így van. Egyetlen előnye a korábban említett teljes acél tulajdonsága.

A külföldi bemutatók alapján a Cyma belsejének és a Kalash külsejének kombinálásával érhető el a legjobb kombináció, de most nézzük, hogy pontosan mit is tartogatnak a fegyverek és hogy esetleg változott-e valami az első megjelenések óta. (Sajnos idő hiányában nem tudtam mindenről olyan részletes képet készíteni amilyet szerettem volna, de szóban igyekszem pótolni a hiányosságokat.)

Egyik doboz sem mondható silány megjelenésűnek, de mivel a Kalash közvetlen a VFC koppintása, ezért annak doboza is megnyerőbb, hiszen könnyebb egy bevált dizájnt lemásolni, mint sajátot kieszelni.


A dobozokban a szokásos dolgok mellett a Kalashnál találhatunk egy eléggé strapálhatónak tűnő OD fegyverszíjat, a Cymához viszont extrába egy elülső irányzékállítót adtak, tehát mindkét replikához jár valami, ami a másikhoz nem. A 400-as high-cap tárakról is ejtenék gyorsan néhány szót. A Cyma teljesen műanyag, inkább narancssárgás, a Kalash amolyan közepes csokibarna, fém talpakkal. Adagolással egyiknél sem volt gond, de míg a Cyma belemegy a Kalashba, fordítva már nem működik a dolog.

Első benyomások:

Cyma
- nehéz, masszív
- szép kidolgozás
- matt fekete festés
- picit elmozgatható előagy vöröses festéssel
- enyhén lötyögő válltámasz

Kalash:
- könnyebb (mint a Cyma), masszív
- a kidolgozás okés, de néhol aprócska buborékok találhatóak, felszíni egyenetlenségek
- fényes fekete festés
- az előagy felső részének fája nem teljesen egyenes, fel-le mozgatható, inkább sötétbarna árnyalatú
- hajszálnyi fel-le lötyögés a válltámasznál



Bal oldalon a Kalash VFC-t mintázó megoldása az adapterrel, középen egy JG AK Beta Spetsnaz lángrejtője az összehasonlítás végett és jobb oldalon a Cyma KFH-ja. A Kalash átlagos kidolgozású lángrejtújének átmérője pár mm-rel nagyobb a másik kettőnél, a JG kidolgozása a legszebb, a Cymáé pedig a leggyengébb, mintha kézzel farigcsálták volna. A Cyma állítólag tuning csövet kapott, amit nem tudok megerősíteni sajnos, de az a képen is látszik, hogy hosszabb a Kalashnál, olyan 28 cm körüli.


A Kalash elülső irányzéka balra-jobbra, fel-le állítható, míg a Cymáé csak fel-le. A Kalasht irányzékának rögzítését két stifttel, a Cymáét pedig egy csavar-stift kombóval oldották meg.

A külföldi bemutatók alapján én elég nagy különbséget láttam a két replika fái között és úgy tűnt, a Cyma itt sokkal jobban teljesített, de amikor megérkezett a Kalash, meglepődve tapasztaltam, hogy szinte teljesen megegyezik a két előagy formája, anyaga, színe. A Cyma egy picivel fényesebb, de úgy látszik közben a Kalash is magához tért.



Bal oldalon a helyére forgatható Kalash, jobb oldalon a három részre szedhető Cyma fája.



A képen látszik, hogy a két előagyat nem lehet kicserélni egymással, legalábbis a Kalasht farigcsálás nélkül nem lehet ráhúzni a Cymára. Fordítva működhet. A Kalash fája egy picivel szélesebb, ezért nem mozog az elülső irányzék mögött lévő gyűrűben.


A Kalash itt is megegyezik a VFC kialakításával. Két stift rögzíti a hátsó irányzékot tartó blokkot a testhez. (Ez a rész egyébként a Cymánál szebb, "érdes" felületet kapott.) A Cymánál a Marui-féle módszer látható. Két csavar az előagy után alul és kettő a tár által rejtve.


Az előagyak felső fáját mindkét replikánál a tokfedél fel és lehajtásával elcsúszó stiftes módszerrel oldották meg és itt már az is jól látható, hogy a Kalash úgymond márkajelzést, illetve sorszámot is kapott.


A tokozásról annyit, hogy a Kalashnál acél, a Cymánál pedig elég masszív spiáter. Ez nehezebbé és vastagabb falúvá teszi a fegyver testét.


A Kalash három részes hop-up együttesének alsó darabja kandikál kifelé ott feljebb, lent a hagyományos Maruis megoldás látható, meg még az is, hogy a Cyma sátorvasát és tárkioldóját a csavarok kicsavarásával akár el is lehet távolítani.


A markolatok mindkét esetben stabilak, bár a Cyma néha ropog egy picit a Kalash nylon fiber anyagával szemben. A Cyma markolat leheletnyit kecsesebbnek mondható viszont, szebb ívekkel. A Kalash inkább bumszli.


Ha megfigyelitek, a Kalash markolata a válltámasz felé is jobban kinyúlik és az okosabb szeműek azt is látják, hogy a Kalash sátorvasa lejjebb került, mint a Cyma, ami nagyobb kezeknél és a markolat felőli felfelé ívelő visszahajlásnál kicsit kényelmetlen lehet a középső ujjnak.


A tokfedél a Cymánál nem tanúsít lötyögést, stabilan kattan a helyére, a Kalash föl-le, balra-jobbra is elmozdítható 1-2 mm-t. A hátsó irányzékra nem igazán szeretnék időt vesztegetni, mindkét replikánál hasonlóak, stabilan állíthatóak. A tokfedelet tartó pöcök a Cymánál a már jól ismert nehézkes csúszású, a Kalshnál viszont ennek kisebb a magassága, talán ezért is mozgatható a tokfedél.

A tűzváltó a Cymánál hibátlanul feszesen és pozitívan kattog, a Kalshnál sajnos még a csavar meghúzása után sem lesz olyan szép feszes. Előrébb a hop-up egységek, melyek közül a három részes Kalashról meg kell, hogy mondjam, ugyanazt a nylon fibert használja, mint amit a pisztolymarkolat és összességében strapálhatóbbnak tűnik a Cymák és JG-k ABS-ével szemben.

A Kalash az "autókból" ismert biztosítékot használja, míg a Cymák első AKS-74U-i eleinte a hagyományos, vastag, szétpattintható darabokat kapták, de gondolom ők is próbáltak spórolni a hellyel, és most azt az újabb és kisebb fajta biztosítékos megoldást használják, amit például bizonyos JG M4-ek hátravezetett tube-jában is látni. A vezetékezés mindkét gearboxnál a vékony és "törékeny" fajta. A gearboxok sima fekete festést kaptak, a Cyma fém csapágyazást a Kalash viszont fém rugóvezetőt.


Ezen a képen az oldalsó mountokat próbáltam lefényképezni több-kevesebb sikerrel. Praktikussági szempontból a Cyma rögzítési megoldása a jobb, hiszen a Kalasht belülről csavarozták oda és ha netán elkezd lötyögni, akkor az egész fegyvert szét kell szedni, hogy meg lehessen húzni. Realisztikusság szempontjából viszont inkább fordítva.


Az utolsó képre maradtak a válltámaszok, amikről már korábban írtam, hogy hogyan viselkednek. A rögzítő pöckök mindkét replikánál spiáterből vannak, tehát ebből a szempontból nincs igazán min csatázniuk egymással.

A jó:

Cyma
- Megfizethető ár
- Szép famarkolat
- Szép kidolgozás
- Nagyon masszív
- Fém csapágyak
- Irányzék állító a csomagban

Kalash
- Megfizethető ár
- Realisztikus (avagy a két replika közül ez hasonlít jobban az eredetire)
- Szép famarkolat
- Nylon fiber pisztolymarkolat és hop-up
- Könnyen hozzáférhető hop-up kamra
- Préselt acél test és válltámasz
- Fém rugóvezető
- Fegyverszíj a csomagban
- Enyhe blowback hatás

A rossz:

Cyma
- Spiáter test (ami egyébként vastag és masszív)
- Komolyabb szorongatásra ropog az ABS pisztolymarkolat
- Lötyögő válltámasz

Kalash
- Néhol már-már buborékos festés
- Kevésbé szép kidolgozás
- A tokfedél és az azt tartó elem között rés van, ahol kilátszik az akku, lötyög a tokfedél
- Lötyögő felhúzókar
- Picit lazácska tűzváltókar
- Reszelgetés nélkül csak a saját tárjaival kompatibilis


A csúf:

- Ha már egyszer mindkettőt birtokoltad, bármelyiket nehéz lesz kiadni a kezedből.

Összegzésként elmondanám, hogy nincs egyértelmű győztes és leginkább tényleg a két fegyver kombinálásból lehetne összerakni az ultimát replikát. A Cyma átlagban masszív, de kevésbé realisztikus (ez szerencsére nem mindenkinél követelmény, nálam igen), a Kalash darabjai viszont átlagban lötyögősebbek, de tartósabb anyagból készültek. Ha valamelyik Krinkovot szeretnéd a kettő közül, érdemes előbb megtapizni és utána dönteni. Ha erre nincs lehetőséged, remélem ez a kis leírás segített valamelyest dönteni.

Update: A Kalasht volt szerencsém terepre vinni a hétvégén. Képet nem tudtam készíteni a chrono eredményeiről az időjárási viszonyok miatt, de 392, 398, azaz átlagolva 395 FPS környékén teljesített, belőtt hop-uppal és Blaster 0.20-as BB-vel.